Egyik első, tavasszal kapható virágunk a boglárka, mely színpompás, nagy virágaival és üde zöld leveleivel évszakának minden báját magában hordozza. A boglárkafélék (Ranunculus nemzetség) latin neve a rana -béka- szóból ered, s a növény azon tulajdonságára utal, hogy csak az állandóan nedves, nyirkos talajon érzi jól magát, akárcsak névadója.
Körülbelül 20-50 cm magasra nő meg, tavasszal gumójáról hajt ki, melyen jellegzetes apró, húsos, karomszerű gyökerek vannak. A boglárka levelei szeldeltek, színük üdezöld, formájuk petrezselyemre, zellerre emlékeztető. Virágait tavasz közepétől hozza, melyek nagy méretűek, tömöttek, bazsarózsára emlékeztetőek. Számos színben kapható a boglárka: piros, sárga, narancssárga, rózsaszín, fehér és ezek különböző árnylatai; de léteznek egyszerű és duplaszirmű fajtái is. Virágzás után a levelek elszáradnak, visszahúzódnak, a növény pihenő állapotba kerül következő tavaszig. Az egész növény mérgező. A boglárka napos helyen és jó vízáteresztő képességű talajon érzi jól magát. A virágzás ideje alatt nem túl magas hőmérsékletet és állandóan nyirkos talajt igényel. Az elnyílott virágokat folyamatosan eltávolítva meghosszabbíthatjuk a boglárka nyílását. Tartása nem könnyű, mivel gumója a pihenőidőszakban száraz, hüvős helyet igényel, könnyen rothad, így nehezen teleltethető át. A boglárkát gumója szétszedésével vagy magvetéssel szaporíthatjuk.
