A hóvirágot a remény szimbólumának tartják, a legenda szerint ez a kis növény jelentett vigasztalást szépségével az Édenkertből kiűzött emberpárnak. A keresztény kultúrában gyakran látható Szűz Máriával ábrázolva.
A hóvirág neve latinul hófehér tejvirágot jelent, a népnyelvben még hívják fehér tavaszika, Gergely napi virágnak, vagy árva virágnak is.
Hazánkban az őshonos kikeleti hóvirág 2005 óta védett növénynek számít, oltalom alatt áll, az egész Európai Unió területén.
A hóvirágok kora tavasszal, lombos erők aljában jelennek meg először, amikor a hó elkezd olvadni. A növény először a föld felszíne alatt telelő hagymájából fejlődik, táplálkozik. A növény a virág mellett két levelet visel, melyeken több egy irányba futó erezet látható. A magvait a növény zárt termőben alakítja ki, ugyan úgy mint a többi zárvatermő növényre jellemző. Egyforma takarólevelei a virágoknak nem különülnek el csésze- és sziromlevelekre.
A növény ültetési ideje ősszel, szeptembertől október végéig tart. Szépsége jobban érvényesül csoportosan ültetve, de egyenként ültetve is a hagymák pár év alatt csoportossá válnak.
A hóvirág a félárnyékos helyen fejlődik legjobban, ültethetjük nyugodtan lombhullató fák alá, cserjék árnyékába, hiszen eredeti élőhelye is az üde vagy félszáraz erdők lombos területe. Fenyők alatt nem érzi jól a hóvirág magát.
Nagyon egyszerűen nevelhető a hóvirág, szinte semmilyen gondozásra nincs szüksége. Az ültetés előtti istállótrágyát vagy komposztot évről évre több és szebb virágokkal hálálják meg. Mivel nagyon gyors a szaporodása, célszerű három-négy évente a hagymákat szétültetni.
